Megye-lakó hobbit. Borbak Saradok és Esmeralda fia, kalandozó, Bakfölde Ura (Nk. 12-64 között). Fiatalkorában Zsákos Frodó közeli barátja volt, 3018-ban vele együtt Völgyzugolyba ment, ahol a Gyűrű Szövetségének tagja lett. A Szövetséggel utazott, egészen Parth Galenig, ahol Tuk Peregrinnel együtt az orkok fogságába esett. Az orkokat, amelyek Vasudvardba akarták vinni a hobbitokat, útközben megtámadták a rohírok. Trufa és Pippin megszökött, a Fangorn-erdőbe menekült. Itt összebarátkoztak Fangornnal, az enttel, és komoly szerepet játszottak abban, hogy ezek a lények támadást indítsanak Vasudvard ellen. Trufa később Théoden király szolgálatába állt, akivel Edorasba ment. Amikor a rohírok Gondorba vonultak, parancsot kapott, hogy maradjon Rohanban, ám ő az álruhás Éowynnel Minas Tirithbe utazott. A pelennori csatában közös erővel legyőzték a nazgûlok urát. Trufa majdnem meghalt a Fekete Lehelet miatt, de Aragorn őt is meggyógyította.

A GyH után Rohan lovagjává ütötték. Ezután visszatért a Megyébe, ahol a morotvai csatában a hobbit-csapatok egyik vezére volt. Apja halála után Bakfölde Ura lett. Nk. 14-ben megkapta "az Északi Királyság kormányzója" címet. Feleségül vette Bögyös Estellát, barátja, Fredegár húgát. Egész életében kapcsolatban volt azokkal, akikkel a GyH során barátkozott össze. Nk. 64-ben Pippinnel együtt Rohanba, majd Gondorba ment. Néhány évvel később Rohanban halt meg, ahol a Királyok Házában temették el. Számos jelentős mű szerzője, ő írta például a Megyei füveskönyvet, az Esztendők számlálását, valamint A Megye régi szavairól és neveiről szóló értekezést. Beceneve Trufa. Egyéb nevei: Holdwine; Bakfölde Ura; Perian. Eredeti hobbit neve Kalimac volt, amit általában Kalinak rövidítettek. E szó jelentése: vidám, mókás.