Dúnadán, az Északi Dúnadánok tizenhatodik és egyben utolsó vezetője (2933 - 3019), aki visszaállította a középföldi dúnadán királyságok egységét és Elessar néven az első Újraegyesített Királyság uralkodója lett (3019 - Nk. 120).

Isildur örököseként titokban nevelték fel Völgyzugolyban, és húszéves koráig Estelnek hívták, míg Elrond fel nem fedte előtte származásának titkát. Ezután Aragorn útnak indult, és elment a Vadonba. Közel hetven évi különböző módokon küzdött Szauron ellen, és számos nép szokásait kitanulta, míg kora legkeményebb és legbölcsebb embere vált belőle. Ebben az időben álnéven és rangrejtve szolgálta a rohani Thengelt és a gondori Ectheliont. Gondorban Thorongil néven ismerték a Kószák csillaga miatt, amit viselt.

Legnagyobb tettére 2980-ban került sor, amikor egy csapattal rajtaütött Umbaron, és elpusztította a kalózflotta jelentős részét. 2956-ban találkozott Gandalffal, és hamarosan közeli barátokká váltak. 3017-ben, tizenhárom évig tartó kutatás után - Gandalf kérésére -, elfogta Gollamot. A következő évben Bríben találkozott Frodóval és társaival, majd segített nekik eljutni Völgyzugolyba.

Aragorn egyike lett a Gyűrűszövetség kilenc tagjának, és miután Khazad-dûmban elveszítették Gandalfot, ő állt a csapat élére. A Gyűrűháborúban Aragorn egyike volt azoknak, akik a kürtvári csatában a védelmet irányították; Rohanban hamar összebarátkozott Éomerrel.

Ezután - a Szauron hatalma alól kiszabadított palantírban látott információk birtokában - Legolas, Gimli és egy csapat kósza kíséretében útnak indult a Holtak Ösvényén. Aragornnak, mint Isildur örökösének, sikerült rávennie a Holtakat, hogy engedelmeskedjenek neki, majd segítségükkel legyőzte a pelargiri kalózókat, és foglyul ejtette a hajóhadukat is. Ezután hatalmas sereget gyűjtött Dél-Gondorban és Minas Tirith-hez vonult, hogy időben megfordítsa a pelennori csata menetét. Később a nyugati seregek kapitánya lett.

A Gyűrűháborút követően Aragorn az első Újraegyesített Királyság uralkodója lett, illetve - Elessar Telcontar néven - a Nyugatfölde ura. Feleségül vette Arwent, Elrond lányát. Százhúsz évig tartó uralkodása alatt kiterjesztette a Királyság határait, és visszaállította a régóta nélkülözött békét és jólétet. Szauronnal folytatott küzdelmei során nagy bölcsességre tett szert, de rendelkezett a tündék okosságával és a dúnadánok előrelátásával is. Joggal mondhatták róla, hogy személyében a régi időkben élt númenoriak nemessége kelt új életre. Aragorn húsz éves volt, amikor találkozott Arwennel, közvetlenül azelőtt, hogy útnak indult volna Imladrisból. Attól a pillanattól kezdve olthatatlan szerelemmel szerette a lányt, és 2980-ban eljegyezték egymást. Elrond azonban nem szívesen adta volna a lányát olyan emberfiához, aki nem nevezheti magát legalább Arnor és Gondor királyának, ezért csak a Gyűrűháború után házasodtak össze. Aragornnak és Arwennek egy fia - Eldarion -, és több lánya született.

Aragorn kardját Andúrilnak nevezték, amit rögtön a készítése után (3018) a derekára kötött, előtte - alkalmanként - a Narsil szilánkjait viselte. Galadriel és a gondoriak Elessarnak és Tündekőnek nevezték Aragornt a smaragd miatt, amit viselt; később ezen a néven uralkodott. A nevet előre megjósolták neki. Bríben, még a Gyűrűháború előtt, Kósza néven ismerték, és családnévként ennek a quenya megfelelőjét, a Telcontart használta. Nevezték még Isildur Örökösének, Újítónak, Hosszúléptűnek és Sebes Léptűnek. A GyU film részeiben Vándornak nevezik.